A költő középfokban szerelmet vall.
A szóalkotás, mondatszerkesztés nagyon szépen meg van fogalmazva, majdnem minden egyes mondatban elmondja, hogy mennyire fontos számára a lány.
És még arra is utal, hogy nem lehet megtiltani semmit, hogy a virágok saját magukra hallgatnak, ha valamit ők elterveznek, azt ők elkészítik.
A mű hangulata komoly, mert se nem vidám, se nem szomorú.
A szóhasználata normális, nem régies, nem modern, olyan normális.
Hangok felől nincs semmi különösség, de szóhasználat terén megfigyelhető ez: "lyány". Más példa nincs se a szóhasználat, se a szószerkezetek terén.
A kifejezett érzelem, hogy a költő kifejezetten szereti az ő szerelmét.
A vers vizuális képet alkot magáról.
A vers műfaja líra azért, mert van benne hasonlat, megszemélyesítés.
A költemény hangulata szomorkás, és a hangneme normál, de a vége fele kissé emelkedett.
A költő műfaja egy szerelmes vers, aki szerelmes pár szempontjából mutatja a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése